Változékony az időjárás errefele, és kifejezetten hűvösebb, mint mondjuk Magyarországon ilyenkor. Ki is használtam a kellemes délutáni levegőt, tettem egy kis sétát a környéken, kivételesen fényképezőgép nélkül. Ezért csak tessék elképzelni, hogy milyen különös fényhatások tanúja lehettem, ahogy a távolban néha villámlott, közelebb ki-ki sütött a nap, erős szél kerekedett olykor, és süvített a szél. Szedtem egy csokornyi virágot, szederbokor is volt az út szélén, meg egy pár mogyorószemet is hazahoztam. Közben persze eszembe ötlött pár gondolat, a kreativitásról, inspirációról. Ki miből meríti. Én ebből a mostani kis sétából. Egyedül voltam, senki más nem sétált arra, amerre én. Hihetetlen, hogy vannak még ilyen helyek ezen a sűrűn lakta földön. Vagy csak nem szeretnek az emberek kilépni a megszokott hétköznapi keretekből? Kényelmesebb, gyorsabb autóval? Kihagyják azt a látványt, amit egy domboldalón elnyúlt, épp feltápászkodó ló nyújt, ezt nem tudja végigkövetni, aki elszáguld az úton. Azt sem veszi észre talán, ahogy a madár élvezettel vitorlázik a megerősödött szélben, megáll a levegőben, majd élvezettel továbbrepül.
Szinte még a roller sem hiányzott. Furcsa mód embertársaim sem. Mégis, jó tudni, hogy van hova betérnem, és tudom, várnak rám.
Bejegyzések
